Március 15-e a legszebb nemzeti ünnepünk! Az évnek e napján valahogy még büszkébbek vagyunk a hazánkra, és szeretnénk, ha ez az érzés a gyermekeinket is átjárná.
Fontosnak tartjuk, hogy a tanulóink pontosan tudják, hogy ezen a napon mit ünneplünk. Fontos, hogy tőlünk is hallják, lássák, és együtt is átéljék ezt az ünnepet.
Az ünnepséget megelőző hetekben a ráhangolódás kapott fő szerepet.
Mind a négy osztályban beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy pontosan mi is történt 1848-ban, ugyanezen a napon, március 15-én. Hogyan éltek akkor az emberek, kik irányították az országot, mit kívánt elérni a magyar nép, mi módon küzdöttek azért, hogy az akaratukat érvényre juttassák, és miért viselünk ekkor kokárdát.
Feldíszítettük az osztálytermeket, minden tanterem ajtajára felkerült egy-egy szebbnél szebb kokárda, a folyosóra egy nagy rajz Petőfi Sándorról, és valamennyi osztály felkészült az ünnepre egy dallal és egy verssel, amelyeket beépítettünk a közös játékunkba. A tanulók osztályonként saját jelképpel díszített ünnepi öltözékben, karkötőkkel, huszáros kokárdákkal, karöltővel, a lányok nemzeti színű legyezőkkel, kitűzőkkel színesítették a megjelenésüket.
Az ünnepélyes megnyitót követően a megemlékezést különböző események sorozatában, a korabeli helyszíneket megelevenítve valósítottuk meg.
Az udvar a forrongó tömeg gyülekezőhelyévé változott, és egy forradalmi ifjú, kezében a 12 pontot tartalmazó iratot lobogtatva fennhangon mondta el, hogy mit kíván a magyar nemzet. "Menjünk a nyomdába" - kiáltással bejártuk a nyomda helyszínét. "Irány a Múzeumkert!" - kiáltotta a forradalmár, és mi, a tömeg követtük. Itt elhangzott a Nemzeti dal, melynek refrénjét valamennyien közösen harsogtuk. "Szabadítsuk ki Táncsics Mihályt, irány a börtön!" - kiáltotta a forradalmár.
A börtönnél rabláncon találtuk Táncsics Mihályt, akinek a kiszabadításához meg kellett szerezni a börtön kulcsát, melyhez különböző feladatokat oldottak meg a gyerekek. A legidősebb ifjak irányították ezt a mozgalmat: piros, fehér, zöld lapokat osztogatva három csoportot alakítottak ki a gyerekekből, ismertették a feladatokat, majd ellenőrizték a megoldást. Forradalmárok neveinek betűkből való kirakása, kvíz kérdések megválaszolása és egy puzzle kokárda összeállítása tette próbára az ifjakat. A három csoport sikeres megoldása után megkerült a börtön kulcsa, és nagy éljenzés közepette kiszabadítottuk a politikust.
Ezt követően a kis forradalmárok, váltva egymást, három különböző helyszínen élhették át az 1948-as történelmi eseményeket.
I. Huszár kiképző:
A leendő huszároknak egy parancsnok utasításait kellett végrehajtani vezényszóra, időre és pontosan, sokféle mozgással és eszközökkel. A gyorsaság és a fegyelmezettség mellett a logikájukat, gondolkodásukat és a térlátásukat is próbára kellett tenni. Csoportokba szerveződve, egy mozgássoros feladatot követően, összekevert lapokból álló nemzetiszínű zászlót kellett összeállítaniuk úgy, hogy egy gyermek egyszerre csak két lapot cserélhetett meg a három sorban. A versengés és egymás biztatása nagy örömet rejtett magában, és igazi élményforrás volt.
II. Pilvax Kávéház:
A kávéháznak már a festett bejárata is felhívta magára a figyelmet. Benn korabeli zene és Kossuth-nóták szóltak, és udvarias felszolgálók várták az odaérkező ifjakat. Menükből választva kóstolhattak édes és sós finomságokat, és ürítették poharukat a forradalom várt győzelmére.
III. Landerer-nyomda:
A nyomda a 12 pont sokszorosítását vállalta, de mivel a nyomdagépek a túlterheltséget nem bírták, minden márciusi ifjú kézi munkájára szükség volt.
A nyomdagépeket indigóra váltottuk fel. Másoltunk 12 pontot, eredeti nyomtatásban, de kézzel írottat is, a legifjabb nyomdászok pedig a
forradalomról szóló röpiratokat másolták. A pontos munkák nagy odafigyeléssel készültek, szinte csak a papír és a toll hangját lehetett hallani.
A szorgos másolások, ügyességi próbatételek és kellemes kávéházi beszélgetések után trombitaszót követően felcsendendült a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű nóta, és mindannyian újból egy tömeggé váltunk.
Az egész udvart betöltve kör alakban sorakoztunk fel.
IV. Lovashuszár toborzó:
Versekbe, dalokba ágyazott dramatikus játék során avattuk lovas huszárokká az ifjakat. A felnőttek dramatikus párbeszéde mellett a közösen előadott mozgásos mondókák, versek, az ünnephez kapcsolódó dalok, és az együtt átélés öröme tette meghitté a teljes eseménysort, és mindannyiunk ünnepnapjává ezt a napot.
Bár a valós történelemben nem sokáig maradt fenn a forradalomnak köszönhető rendszer, a gyermekeink számára fontos a jó győzelme, a hősök bátorsága. Március 15. a hazafiasságról szól, és mi ennek fényében törekedtünk széppé tenni ezt az ünnepet!
Köszönjük Paulovics Borbálának és Bihari Erzsébetnek a szervezést és minden pedagógusnak a részvételt és együttműködést.